Az első amit érzékelt az a világos fény volt, ami még csukott szemmel is vakító tud lenni. Kórház, jutott eszébe rögtön, amit gépek monoton pittyegése tett igazzá, jelezve: felgyorsult a légzése.
Több testrészébe
is visszatért az élet, így érezte, hogy valaki a kezét fogja.
Ösztönösen megszorította, hiszen tudtára akarta adni: magánál
van.
Meglepett
szusszanást halott, észrevette a reakciót, aztán léptek dobogását. Orvosok jöttek,
pulzust mértek. Már tudták, hogy nincs mély álomba merülve.
Igazából egyáltalán nem aludt.
Szemét csak annak
az ismerősen tartó kéz tulajdonosának akarta kinyitni, aki még
mindig az ágya mellett ült, vigyázott rá.
Angela pedig várt.
Nem tarthat annyira sokáig egy rövid pulzus mérés, és mint
kiderült, igaza volt. Az orvosok hada hamar elvonult, így újra
csöndes lett minden.
Megmozdult, fel
akart ülni, de egy hideg kéz visszanyomta. Lassan, óvatosan
nyitotta ki a szemét, és újabb szusszanás adta tudtára: a
mellette lévő látta a mozdulatot.
Lassan szoktatta
szemét a fényhez, aztán körülnézett. Fehér szoba, fehér
műszerek. Tekintete megállapodott őrzőjén.
Bucky volt az. A szemébe nézett, aztán arcán megkönnyebbülés látszott.
-
Jó reggelt.- Köszöntötte.
-
Szia.- Végignézett rajta. - Mi történt a lábaddal?
-
Golyó, nem nagy ügy. Hé, maradj nyugton!- Visszanyomta az ágyra.
-
Nem kelhetek fel?
-
Nem.
-
Akkor, talán ennék valamit?
-
Azt lehet.
-
Rendben...
-
Köszönöm.
Bucky
kibicegett a szobából, csodálkozott, hogy egyáltalán megy neki.
Megváltozott.
Régen
óvatosnak kellett lennie, mert bármikor támadhatott. Egyszer meg
is tette, de nem hibáztatja érte. Úgy volt programozva...
Mit
tettek vele?
Bucky hamar visszatért egy tál gőzölgő levessel, amit Angela gyorsan bekanalazott. Nem is vette észre mennyire éhes.
Az este Bucky őrizte az álmát...
JAVÍTOTT VÁLTOZAT!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése