10. fejezet: Bevetésen...

 

Az akció napja...
 Angela első közös, emlékezetes bevetése Buckyval. Szó szerint...

A célszemély a Sycamore Ln-en lakik, de a gyilkosság maga a Valley Roadon történt, gyanúsan közel a rendőrséghez. A hölgy rosszul tette, hogy elköltözött a biztonságot adó közelükből.

Bucky ma kibontotta azt a nagy táskát, amiben a fegyvereinket csempésztek el idáig.

Reggel egy térkép fölött beszélték meg terveiket a betöréssel kapcsolatban:

- Jó lenne hátulról bemenni a házba- javasolta Angela Buckynak, aki csak mogorván bámult maga elé, és késeket egyensúlyozott az ujján.

- Nem tudunk hátulról menni, a másik utcában lévő házból észrevesznek minket- jelentette ki határozottan.

- Akkor honnan megyünk be?

- Elölről.

A lány meglepődött.

- Onnan még észrevehetőbbek vagyunk!- Tiltakozott.

- Nem, ha úgy megyünk be, mintha bejáratosak lennénk.- Bucky felmutatott egy kulcsot.

- Honnan szerezted?- Angela elvette tőle a kincset érő tárgyat, és tüzetesen megvizsgálta.

- A hölgy a lábtörlő alatt tartotta, nyilván a takarítónak meg a rokonoknak volt fenntartva. Csak el kellett vinnem, hogy lemásoltassam.

Angela összeráncolt homlokkal nézett fel rá.

- Nem vettek észre?- Kérdezte.

-Nem.

A délután és az este a fegyverek összeválogatásával és  felszerelésével telt.

Bucky nem vitt mást, csak két pengét meg egy pisztolyt, amit könnyedén a hátára csatolhatott. Elhozta még magával a bevetésekre használt ruháját, és a maszkját, hogy még véletlenül se ismerhessék fel.

Angela a combtokot választotta és néhány kisebb fegyvert. Fekete ruhát vett, arcát egy sállal takarta.

Késő este indultak el a kocsival, mikor már a város nagy része már aludt.

A házba való bejutás könnyű volt, Bucky kulcsa tökéletesen illeszkedett a zárba, de amint beértek szembetalálták magukat egy dühös kutyával.

Vicsorgott és morgott, ugatni azonban nem kezdett, ám a következő pillanatban Bucky acélkezének ugrott. Mikor szája összecsattant volna a kar csuklóján, fogai kitörtek és helyükből folyni kezdett a vér.

Buckyt nem lepte meg a dolog, és egy fejre mért hatalmas ütéssel a sarokba dobta a kutyát, s az már többé nem nyikkant meg.

Mindez másodpercek alatt, tökéletes csendben történt.

Miután Bucky végzett Angela kezébe nyomta az egyik kését, és az emeletre aztán a konyha irányába mutatott. A lány bólintott, aztán elvette a fegyvert és megindult felfele a lépcsőn.

Mikor felért, rövid folyosón találta magát, ahonnan négy szoba nyílt. Megállt hallgatózni, és rövid idő múlva az egyik ajtó mögül szuszogást hallott.

Halkan elkezdett lépdelni a kilincs irányába, majd mikor odaért, lenyomta azt. A helységben teljesen sötét volt, de a hangok alapján megtalálta az ágyat. Nem szuszogást hallott az előbb, eszélt rá, hanem sírást. A hölgy meghalotta őket, és félelmében sírni kezdett.

Mivel Angela szeme hozzászokott a sötéthez, ellenőrizni tudta, hogy van e a közelben telefon. Nem volt. Szóval a rendőrséget nem értesítette senki sem.

Tovább osont, készenlétben tartva a fegyverét. Mikor a cipője orra hozzáért az ágyhoz megállt. Kést tartó kezét a hölgy torkához tartotta.

- Nem esik bántódása ha nem hívja a hatóságokat, és szépen lejön velem a földszintre.- Suttogta a fülébe.

A hölgy engedelmeskedett és lassan kikelt az ágyból, Angela keze közben simán követte a torka mozgását.

- Most indulás lefelé- vezényelt.

Simán levezette a földszintre, és bevitte a konyhába. Hamarabb észrevette a sarokban ülő alakot mint Angela maga.

- Kik maguk?- Kezdett nyöszörögni a túsz, mire a lány szorosabban nyomta a torkához a kést.

Bucky felállt a sarokban álló székről és odajött hozzájuk. Belehajolt a hölgy arcába.

- Megismer?- Kérdezte tőle.

A hölgy rázta a fejét, mire a férfi szája megrándult. 

Odafordult a konyhaasztal felé, és felvette az azon pihenő maszkot. Odatartotta a hölgynek.

Az pár másodpercig csöndben bámulta rémálmainak tárgyát, aztán majdnem sikított volna, de Bucky befogta a száját.

- Már ismer?- Kérdezte ijesztően ádáz tekintettel.

- Nyugodjon meg!- Szólt Angela a túszra. Vergődni kezdett, és a penge mögül kis vércsíkok folytak. Végül jobbnak látta azt, ha lenyomja az egyik közeli székre.

Bucky az ölébe dobta a maszkot.

- Nem kérünk mást, minthogy elmondja, miért voltunk magánál amikor a mészárlás történt.- Parancsolta.- Nem kell a személyazonossága, sem a pénze. Ha beszél békén hagyjuk.

Aztán a lányra nézett.

- Angel. - Szólította a kódnevén.

Angela odaadta neki a kését, és elővettem a pisztolyát. Odanyomta a csövét a hölgy fejéhez. Az rögtön beszélni kezdett.

- A… A férjem mondta el… az utolsó lélegzetével…

- Tovább!- Sürgette.

- Egy… egy információ került a birtokába… Amit még informátorként szerzett… Valamilyen első küldetésről…

- Mivel kapcsolatos információ?-Kérdezte.

- A… A Tél Katonájával ka… Kapcsolatban…

Angela Buckyra néztett.

- Ez megmagyarázza azt, miért ölted meg azokat az embereket- mondta neki.

Aztán újra a hölgy felé fordult.

- Megvan az akta?

Bólogatott, ő meg elvette a fejétől a pisztolyt.

A sötétben tapogatózva egy kulcsos szekrény felé vette az irányt. Kinyitotta az egyik fiókot a ruhája ujjából előhúzott kulccsal, és egy fekete tárgyat meg papírokat vett elő. Óvatosan letette őket az asztalra.

Angela azonnal felkaptam a tárgyat. Nem fegyver, mint hitte, hanem maszk volt.

- Mi ez?- Kérdezte.

- Maga hagyta el azon a napon- válaszolt a hölgy.

Kezébe vette a Tél Katona maszkot is, és összehasonlította a kettőt. Mintha az egyik a másik női mintája lett volna.

Mikor visszanézett a hölgyre, az épp Buckyt figyelte aki az aktákat olvasta. Katona társa aztán felé fordult.

- Angel, mehetünk. Nincs itt már dolgunk.- Aztán visszafordult a hölgyhöz. - Erről nem szólhat senkinek, ha viszont nem engedelmeskedik ennek a parancsnak, tudni fogom…

Azzal intett Angelénak, hogy menjen ki, Bucky pedig ment utána, a meglepett hölgyet pedig egyedül hagyták a házban…



JAVÍTOTT VÁLTOZAT!