Bucky felpattant, keze ügyébe tette kését, s fülelt. Egész testében megfszült, úgy állt ott mint egy szobor, bal kezét még mindíg Angela vállára nyomva, így az ágyon tartva őt. Sebastian is felkapta a fejét.
- Jönnek- szólt végül. - Itt vannak a földszinten, utánunk kérdezősködnek...
- És most mi lessz akkor?- Kérdezte a lány, immáron ő is kezében tartva fegyverét, a pisztolyát. Várakozóan nézett mesterére.
Bucky körbefordult, megpillantva így az ablakot.
- Kiugrunk!- Biccentett a fejével, Sebastian nyakörve után kapva, könnyedén felemelve a kutyát a földről.
- Gyere!- Nézett vissza még egy pillanatra, majd átlépte a küszöböt és eltűnt alatta.
Angela bólintott, kikapva az ágy alól a fegyveres táskát, az abalk felé lépve egyet, de ledermedt...
Meghallotta a lépteket, egyenesen a lépcsőházból. Pisztolyát készenlétbe állítva bekattintotta a tárat, s várt. Ha megmozdul, vagy bármien zajt csap lebuknak.
A világ mintha lelassult volna körülötte, érezte, szíve keményen dörömböl. Most mi lessz?
A másododperc tört része alatt törött be az ajtó, közben golyózápor zúdult rá, fegyverek hangos ropogása közepette. Odalentről mintha Bucky kiáltását hallotta volna.
Angelának még ideje sem volt arra, hogy fedezéket találjon, máris több lövedék csapódott a testébe, a vére átáztatta a fölsőjét. Kiáltani akart, de nem tudott, benne rekedt az összes levegő.
Homályosan érzékelte, az ablak felé botorkál, még az utolsó pillanatban bevillant elé a vörös, polipkaros koponya, s zuhanni kezdett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése