A nap épp lement, lassan szállt a horizont alá, bearanyozva a nap végét. Kezdtek előjönni az éjszaka árnyékai.
A Levittownból
kivezető út majdnem teljesen üres volt. De csak majdnem.
Egy ócska kis autó
verte fel rajta a port, lomhán. Nem ment túl gyorsan, mert hát
minek? Utasai nem siettek sehová.
Az autó vezetője,
egy mogorva képű férfi, hanyagul fogta a kormányt, nem nézett
oldalra, csak előre. Az anyósülésen a társa ült, hosszú vörös
haját meglobogtatta a lehúzott ablakon bejövő szellő. Egy
maszkot nézett a kezében.
Pár pillanattal
később felnézett a férfira.
- James… ?
- Hm…
- Elolvastad az
aktát?
Bucky levette a
tekintetét az útról, aztán Angelára nézett.
- El.- Válaszol, de
nem néz a lány szemébe.
- Mi volt benne?
Bucky szemét újra
az útra szegezi.
- Hackerek
szerezhették meg az adatokat, mert ezeket az információkat a Hydra
a legvédettebb helyeken tárolja. Csak a főnökök férnek hozzá,
szóval kiszivárogtatásról szó sem lehet.
Angela bólint.
- De tényleg mi
volt benne?
Csak egy sóhajtás
a válasz.
- Ha nem hát n…
- Az első igazi
küldetésedről szólt.
Angela bólint,
tovább nem igazán érdekli a dolog. Aztán újra kérdez.
- Nem volt benned
semmi együttérzés a nő iránt?
James felhorkant.
- Ez meg hogy jön
ide?- Kérdezi.
- Én például nem
szívesen tettem… Szóval? - Angela merőn Buckyra néz.
- Nem.
- Vajon van olyan,
hogy valakiből kivesznek az érzések?
Bucky újra nem az
útra figyel, hanem Angelűát nézi, tekintete dühös, rémisztő
és sötét. Mint két haragos tenger.
Angela állja a
tekintetét, nem riad vissza tőle.
- Van. - Köpik oda
neki a választ.
- Nagyon remélem,
hogy nem egy ilyen ember ül mellettem!- Felesel a lány.
Bucky már
egyáltalán nem az útra figyel, hanem valami frappáns válaszon
töri a fejét. Testében tobzódik a düh, a keserűség… és a
fájdalom. Fáj neki amit Angela mond róla. Igaza lenne?
Abnormálisnak érzi a benne felmerülő gondolatokat. De akkor is…
valami azért csak maradt benne, ami érzésekre készteti? Ő csak
meg akar felelni neki…
Angel hirtelen
felsikít.
Bucky oldalra kapja
a kormányt, de már túl későn. A kocsi pörögni kezd, lecsúszik
az út melletti fűre, ami egy kicsit vizes szóval mennek még pár
métert. Puffanás és egy nyüszítés hallatszik.
Bucky visszanyeri
higgadtságát, a kormányt elfordítja, közben a fékbe tapos.
Megállnak.
Angel rögtön
kipattan a kocsiból, nem zavarja a fején lévő seb, és oda szalad
ahol a puffanást hallották. Bucky egy pár pillanatig feszült
testtel ül, kapkodó lélegzetét próbálja szabályozni, de aztán
a lány után indul.
Mire odaér, Angela
valami szőrös kupac mellett térdel, és azt simogatja. Sőt, a
kupac nem kupac, hanem kutya. Egy fiatal németjuhász kutya fekszik
a fűben, panaszosan sír, bal lába petyhüdten lóg. Tekintetéből
ijedséget lehet kiolvasni.
Angela könnyáztatta
tekintettel néz fel Buckyra.
- El kell vinnünk
valahova, ahol meggyógyítják a lábát. Teljesen eltört amikor
nekiment az autó.- Szipogja.
Buckyt nem érdekli
a kutya, de Angela annál inkább. A homlokán lévő sebből vér
szivárog.
- Nem érdekel a
kutya, megsérültél- mondja.
Angela a fejét
rázza.
- Én jól vagyok,
viszont neki segí…
- Nem visszük
magunkkal, hátráltat minket.- Bucky felhúzza a lányt a földről,
az viszont kitépi magát a kezéből.
- Kérlek…
- Nem!- Angela
hátralép egyet a kemény hangnemtől, de aztán megkeményedik a
tekintete.
- Kegyetlen vagy!-
Kiabálja. - Kőszívű, rideg mint a tél maga!
Buckynak elege van,
megfogja Angelát és elhúzza.
Amilyen gyorsan
lehet elhajtanak.
Este egy hotelban
szállnak meg.
Angela nem szól
Buckyhoz, csak lezuhanyzik és ágyba bújik. Még a tekintetét sem
veti rá.
Buckyt ez bántja.
Nem tudja mért de bántja.
Mikor a lány
elaludt, feláll és távozik.
Az este csöndjét egy kutya panaszos sírása veri fel. Egyedül van, fél, fáj mindene. Kiszolgáltatottnak érzi magát, nem tud mozdulni. A Kedves elment, elvitte a Fényeskezű. Pedig a Kedves nagyon jól bánt vele.
Hirtelen lépteket
hall. Megpróbál elkúszni de már késő. Egy kezet érez a fején.
- Gyere pajtás,
valaki nagyon aggódik érted.
A kutya felnéz,
barna szemét az emberre mereszti.
A Feényeskezű az…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése