4.fejezet: Az ígéret betartása...

A szél erősen Bucky arcába csapott így behunyta a szemét. Zuhant, eszelősen gyorsan, kétségekkel telve, melyek súlya húzta lefelé. 

Volt egy olyan ötlete, hogy mi lenne ha nem nyitná ki az ernyőt? Akkor vége lenne mindennek, semmi kísérlet, programozás. Aztán eszébe jutott Angyal, mint egy villámcsapás, az ígérete. Úgy tudja, hogy ő halott.

Nem volt jól akkor, mikor elment. Beteg és gyenge, erőtlen testét a szél is elfújta volna. Alig bírta ott hagyni, egyedül, remények nélkül... 

Erős rántást érzett mellkasánál, kinyílt az ernyője. Bucky látta a kezét a fogantyún, holott nem utasította magát arra, hogy oda tegye. Angyalért...

Néhány szédítő másodperc után simán landolt Steve mellett.

- Ez lassú volt! – Nevetett a Kapitány, majd körbenézett. Szibéria... - Merre megyünk?

Bucky a velük szenben álló ajtóra mutatott. Vasból volt, de Steveet semmi sem állíthatta meg abban, hogy barátjának segítsen. Bent voltak. 

Ezután Bucky átvette a vezetést. Végig futottak, le a lépcsőn, be az ajtón, tovább a folyóson.

Innentől már őrzik az épületet. Szerencsére erre is volt megoldás. A neve, gránát. Mindössze annyi a nehézség, hogy senki se vegye észre, még mielőtt robban. 

Mindketten szorosan befogták a fülüket, mikor a detonáció erejétől megremegett az épület.

Megszólaltak a riasztók.
Innentől már nyílt harcot tudtak csak kezdeményezni, mindenki felfigyelt rájuk. A lámpák vörösen villogni kezdtek, ők pedig rohantak az emeletre. Ott tartják a foglyokat.

Ideje volt Buckynak elővennnie a fegyvereitt, még mielőtt jobban eldurvul a helyzet. Gyorsak akartak lenni...

...

Angela érezte a robbanást, ami megrázta az épületet. Érezte, életben volt, tudta, eljöttek érte…

Érezte, James az. Megígérte neki, hogy eljön érte, de meghalt, s most mégis... itt van... 

Bumm! Újabb robbanás.
Érzékeli, bár nem látja, de tudja, sok ember van a szobában. Nem fogják átengedni Jamest, akármennyire is szeretné. Tennie kell valamit…

...

- Nem kérdezem még egyszer! HOL. VAN. Ő?- üvöltötte Bucky szerencsétlen ember arcába. Lassú volt így elkapták Steveel, aki épp az ajtót támasztotta. Sokan hívatlanul akarnak bejönni...

- Fönt… van… - Nyögte ki a férfi, mire Bucky figyelme újra rá irányult, vasmarka nem szorított annyira.
- Folyosó vége… balra…

Ennyi elég is volt, intett Stevenek: mehetnek.

Kivágta az ajtót, kigurítva egy újabb gránátot. Egy van már csak.

A lépcső felé vette az irányt...

 

...

Angela nehezen felállt, rávetette magát a legközelebbi katonára. Az meglepetten felhördült, de rögtön le is dobta őt magáról. Esés közben fejét beverte a padlóba, s érezte, vérzik az álla.

Mielőtt újra felállhatott volna, lövést halott. A golyó áthatolt a vállán, és benne is maradt, átjárta testét a fájdalom... 

...

Bucky kiáltásra figyelt fe , csak ő lehetett az. Ezerrel száguld át szobákon és vaktában lő mindenre ami az utjába áll. Nem elég gyors...

...

Angela a földön, rázza a fájdalom, alig bírja visszatartani következő kiáltását. Valaki beléje rúg, mire  összegörnyed, öklendezni kezd.
Mégis, talpra áll, Jamesért. Ha bejön, meglehet, a halálát kell végig néznie...
 

...

Már lövéseket is hallani, egyre hangosabban, jelezve, Buckyék közelednek. Lassan már semmi sem választja el a céljától. Steve próbálja megállítani, nem mehet be csak úgy ész nélkül, de nem sikerül neki.

Bucky érzi, valami mély, megfogalmazhatatlan dolog irányítja belülről. Az akarásnál is több.

Még egy emelet, újabb kiáltás.

Az a dolog pedig, onnan belülről a harag formájában tör ki belőle, irányítja, ő meg megy utána...

...

Angela egyre jobban érzi. Még csak egy emelet James, meg csak egy...

Nem figyel, s a földre kerül, túlságosan sokadjára.

Viszont nem rúgnak belé megint. A katonák is érzik, itt valami nincs rendjén. Hallja, hogy a tárak hangosan a helyükre kattannak a különböző fegyverekben. Kiáltani akar, de nem megy.

Kivágódik az ajtó…

...

Bucky ész nélkül, pusztán a fémkezével töri be a vastag ajtót.

Ropogást hall, s egy töltény eltalálja térdét, de nincs ideje magával foglalkozni.

Szerencsére Steve a segít, pajzsával kiütve a támadókat.

Ő pedig berohan, Angyalt keresi, s hamar megtalálja, hisz a földön fekszik, valószínűleg mozogni se tud.

Bucky óvatosan az ölébe emeli, közben hallja, hogy a nevét suttogja.

Int Stevenek, aztán az utolsó gránátot nekivágja az ott lévő nagy üvegablaknak, ami egy előttük elterülő szakadékra néz.. Nekifutnak, majd egy hatalmas ugrással ellökik magunkat a biztos talajtól.

Még szerencse, hogy Natasha elkapja őket...

…

Bucky az ágy mellett ül, nézi ahogy Angyal ébredezik. A nevét suttogja, s ettől az egész lényébe nyugalom költözik. 

Nagyon régóta először…










JAVÍTOTT VÁLTOZAT!