2016. június 11., szombat

6.fejezet: A múlt sötét, zavaros tengerében







Múltak a hónapok, s amikor az ember jól érzi magát olyan, mintha száguldana az idő. Így volt ez Angelával is. 

Hamar tudott újra járni, nehezebb munkákat végezni és a jellemének köszönhetően hamar ki heverte a történteket. Már csak hegek voltak számára.

Ez a nap is olyannak következett mint a többi, csak ma Steveel volt egy kis megbeszélni valója. Épp a szobája felé tartott, ugyanis neki nem volt irodája mint Starknak.

Az ajtajához érve kopogott, és hamar engedélyt kapott a belépésre.

Steve a kanapéján ült, de amikor beléptett fel állt és köszönt neki.

- Szia Angela! Hogy vagy?

Szoros barátságot kötöttek egymással mióta a Bosszúállókkal élt, ennek legtöbbször Bucky  volt az oka.

- Minden rendben, csak beszélni akartam veled. - Válaszolt a lány.

- Kerülj beljebb- terelte Steve egy szép nappaliba, aminek falai alig látszottak a rengeteg polctól és könyvtől. Volt tévé is, előtte a följebb említett kanapéval és egy asztallal.

Leült, Steve pedig vele szemben helyezkedett el.

- Az a helyzet, hogy el szeretnék menni.- Vágott bele rögtön. Nem szerette kerülgetni a dolgokat.

Steve meghökkenten nézett rá. - Miért?- Kérdezte végül.

- Új életet szeretnék kezdeni a városban, keresnék magamnak munkát, aztán eltartanám belőle magam. Így is túl sok mindent tettetek értem, és ezt nagyon köszönöm. De nem akarok itt rajtatok lógni, persze vissza jönnék látogatóba meg minden.

- Nem hinném, hogy jó ötlet.

- Én jónak gondolom. Meg tudok állni a saját lábamon.

- Nem, rosszul gondolod.- Felelte Steve. - A Hydra keresni fog. És gondolj bele abba is milyen hatással lenne ez Buckyra.

- Buckyra?- Most Angelán volt a meghökkenés sora.

- Igen. Láthatóan jó hatással vagy rá, legalábbis dr.Banner így gondolja.

- Hogy érted?

- El sem tudod képzelni mennyire zárkózott volt. És miután visszahoztuk az emlékeit rögtön téged akart megkeresni.

- Tudom milyen az ha zárkózott. Mikor a Hydránál voltunk alig szólt hozzám. Minden újraindítása után meg kellet ismernem, hogy milyen épp. Újra, meg újra.

És egyszer túl gyorsan akartam átesni a folyamaton. Ez lett belőle.- Felhúzta a ruhája ujját, és egy hosszú vörös vágást mutatott Stevenek.

- Megmutattad neki?

- Nem, féltem, hogy rosszul fogja érezni magát tőle, vagy kiakad.

- Hm.- A Kapitány hátra dőlt, aztán a lány szemébe nézett. - Angela, feltehetek neked néhány kérdést?

- Persze. - Bólintott.

- Hogyan kerültél a Hydrához?

- Kicsi voltam, nem emlékszem, de úgy tudom elszakítottak a családomtól, úgy.

- Mit csinált veled a Hydra?

- Ügynöknek akartak képzeni. Egy pótlást akartak a Tél Katonának. Ha Bucky el esett volna, én lépek a helyébe.

- Bucky képzett téged?

- Igen. Parancsot kapott a tudása átadására.

- Mikor kezdted?

- Hét évesen.

- Bucky mennyi idős volt akkor?

- Ugyanannyi mint most.

- Téged fagyasztottak le?

- Egyszer, húsz voltam akkor.

- Mennyi ideig aludtál?

- Azt nem tudom megmondani.

- Buckyt is fagyasztották le a küldetése alatt?

- Egyszer, hogy elvigyék egy másikra.

- Térjünk vissza a származásodra. A családodra emlékszel?

- Nem.

- És arra, hogy honnan jöttél?

- Amerika, de nem tudom melyik állam, vagy város.

- Mikor születtél?

- Nem tudom.

- Hm.- Steve előre dőlt, állát a kezével támasztva meg.

- Mi az?

- Sok kérdést vetett fel bennem ez a beszélgetés. Például, voltál e küldetéseken Buckyval vagy egyedül?

- Buckyval voltam többször is, de egyedül csak egyszer.

- Továbbá nincs emléked arról, hogy mikor születtél, vagy hogy van e családod. És mivel egyszer lefagyasztottak, de nem tudod mennyi időre, lehetsz akár hatvan éves is. Akár az is lehet, hogy törölték a memóriádat. De ha voltál küldetéseken, szólhatnak rólad feljegyzések. Buckyról is találtunk.

- Arra célzol induljunk el egy nyomon, ami talán nem vezet sehova?

- Akár.- Mosolygott a Angelára. - És lehet, hogy közben megszabadulunk egy két ellenségünktől is, továbbá segíthetsz valakin.

- Kin?

- Buckyn.




JAVÍTOTT VÁLTOZAT! 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése