7.fejezet: Tudatlan szerelem...

 

 

 



Steve eszeveszett tempóban vágtatott a folyosón. Angelának legalábbis úgy tűnt, mivel sokkal nagyobbakat lép nála.

- Steve! Hova megyünk?- Kérdezte a lány az oldalát markolászva.

- Az archivumba.- Válaszolt Steve és ment tovább. - Ugorj be Buckyhoz és szólj neki, hogy jöjjön- kérte.

Angela rábólintott, aztán lefordult a következő sarkon, Bucky szobája felé véve az irányt.

Hamar odaért, lévén, hogy csak a folyosó elejéig kellett mennie, majd óvatosan kopogtt az ajtón.

- Igen?- Kérdeztek ki.

- Bucky! Steve szólt, hogy hívjalak mert egy fontos dolgot akar velünk megnézni az archivumban. Gyere!

Angela hallotta a zörgést, ahogy Bucky a kulccsal babrál, majd kinyílt az ajtó. A lány megfordult, s szóra sem várva iramodott az archivumba, lábak dobogásából arra következtettve, hogy Bucky megy utána.

Steve már nagyban az internetet bújta mikor megérkeztek.

- Mit találtál?- Kérdezte Angela, miközben áthajolt a katona válla fölött.

- Mit keresünk itt?- Kiváncsískodott közben Bucky. - Steve?

A Kapitány a lány felé intett, jelezve, hogy vázolja fel a helyzetet. Ő pedig bólintott.
Miután Bucky megértette mit csinálunk némiképp megnyugodott, de csak azért, mert a roszabb részeket nem közölték vele.

- Folytassam?- Nézett Angela a szemébe.

Bólintott.

- A Hydra… használt engem is… bizonyos dolgokra. Amiket neked nem mondtam el, ugyanis dr.Banner úgy gondolta, hogy mentálisan rosszul hatna rád…

Bucky összevonta a szemöldökét, a lány pedig szívesen visszaszívta volna a mondatait, de már elkezdte. Talán nem most kellett volna tudatni vele…

- Szóval a Hydra alkalmazott engem is, az utánpótlásod voltam. - Várt egy kicsit. Óvatosan kell közölnie a dolgokat vele. - Nem tudom emlékszel-e rá, de hét éves voltam amikor parancsba adták neked a tanításomat. Ölni tanítottál engem. Ez- felhúzta a bal karján a ruhája ujját.- Te voltál a kezeddel… Az én hibám, veszélyes voltál az újraindítások után, én pedig nem voltam óvatos.

Bucky Angela kezét nézte, és az egyik fém ujját a hegre tette. Pontosan látszott, hogy az ő keze nyoma. A lány félve felnézett rá, várva a reakcióját, de csak annyit tett, hogy visszahúzta a kezét, aztán az arca felé fordította a tenyerét.

- Mikor volt ez?- Kérdezte rekedten. Mostani állapotát nézve, lassan elszakad a cérna nála.

- Elég régen ahhoz, hogy már ne fájjon, még a gondolata se.

- De megtettem…

- Nem a te hibád, nem olyan voltál mint most.- Próbálta meggyőzni Buckyt, és a bal keze felé nyúlt. Elhúzta.
Angela pedig először látott komoly érzelmeket az arcán. Ideges és zavarodott volt.

Steve felé néztett, aki mögött ott villogtak a megjelenített akták, jelezve, megtalálta amit keresett.

Buckyra pislantott.

- Megnézed mit találtunk, vagy elmész?- Kérdezte a kijelzők felé intve.

Nyelt egyet, aztán bólintott és a monitorhoz sétált. Angela mosolyogva bólintott, még sincs talán akkora baj…

Steve megnyitotta az első aktát amit talált. Képek voltak benne és néhány feljegyzés.

- Még szerencse, hogy Natasha közzétette a Hydra aktákat- mondta a Kapitány. - Így Tony feltölthette őket az archivumba.

- Kinagyítanád, mi van benne?

- Hát, Angela, ez úgy gondolom egy küldetés napló. Dátum nincs, se származási hely. Ugyanakkor- nagyított egyet a képen. - Két személyről szólnak benne. A többi pedig oroszul van.

Angela Buckyra nézett, felolvastassák vele, vagy ne? Hiába gondolkodott rajta: már mondta is.

- Rólam szól, és egy lányról. Azt mondja, vörös haja van és a Tél Katonájához hasonlatos a ruhája. Fekete, csak nem viselt maszkot. Tizenéves lehetett, mégis fegyverek tömkelegét láttak nála. Több hullát is hagytak maguk után.

Lapoztak, a kijelző képe megváltozott, újra nagyítani kellett. A következő oldalon egy közelképet találtak. Angela volt rajta.

Bucky lehajtotta a fejét és kifordult a szobából. Steve és a lány csak néztek utána, de nem követték.

- Nem így kellett volna megtudnia.

- Tudta, hogy gyilkolt- szólt a Kapitány. - Csak tisztában nem volt vele.

- A kezemet nem szabadott volna megmutatnom neki. Érzékenyebben vette mint számítottam rá. Más mint aminek megismertem.

- Szeret téged… - Nézett rá Steve.

- Hm?

- Csak még ő sem tudja. Vagy egyszerűen nem ismeri az érzést, semmibe veszi. Ismeretlen számára, meg kell tanítani szeretni…

- Utána megyek- határozta el Angela.

- Ne- fogta meg Steve a vállát. - Hagyd egy kicsit. Hadd nyugodjon meg.

Igazat adott a másiknak, maradt.

Este kilenc, és Angela Bucky szobája előtt áll. Úgy gondolta, hogy elég időt kapott már, rendezni kellene a dolgokat. Halkan kopogott…

- Bucky, bejöhetek?

- Igen…

Lenyomta a kilincset és belépett. Nem égett a villany, így időbe telt amíg szeme megszokta a sötétet.

Bucky a sarokban ült, pólója az ágyra volt dobva. Angela felvette és keze valami nedveshez ért. Elhúzta: véres volt.

- James?

- Hm?

- Mi történt?

Átvágott a szobán és letérdelt Bucky mellé. Ő nem mozdult, nem nézett rá.

Vérzett.

Bal kezének lemezei közül kis patakokban ömlött a vér. De meg sem nyikkant, pedig látszott, hogy piszkosul fáj neki. Remegett…

- Leviszlek az orvosiba!- Közölte Angela ellentmondást nem tűrő hangon.

- Ne- rá nézett. -Volt már ilyen, csak meg kell várni amíg elmúlik. - Szűrte a fogai között.

A lány nem hagyta annyiban a dolgot, ezért Bucky hóna alá nyúlva feltornászta őt az ágyra. Aztán átment a fürdőszobába, hogy megkeresse a kötszeres dobozt. Tonyt ismerve minden szobába rakott egyet.

Miután a kezébe tartottam a keresett tárgyat visszamentem a hálószobába, ahol Bucky addigra már a lepedőt is összevérezte.

- Mit csinálsz? - Nézett  rá, kék szemei fájdalomban úsztak.

- Segítek, nem hagylak itt elvérezni.

Bucky felszusszantott, de nem ellenkezett mikor gézlapok kerültek a vállára. Szótlanul ültek egymás mellett.
Végül Bucky törte meg a csendet:

- Az archivumban… igaz volt minden?

- Igen.

- Sajnálom…

- Mit?

- A kezedet, meg amit veled tettem…

Angela sóhajtott és magához vonta Jamest, ő pedig megadóan a vállára hajtotta a fejét...

JAVÍTOTT VÁLTOZAT!