16. fejezet: Az elválás pillanata...

Angela hatalmas döccenést érzett álmában, mire felébredt, s azonnal Sebastian fejét pillantotta meg maga fölött. Óvatosan megsimogatta a kutya fejét azonnal érezve a fájdalmat testében. Egy pillanatra lehunyta a szemét, majd mikor kinyitotta arra eszmélt, hogy a háta alá nyúlnak. Felnézett...
Bucky volt az, óvatosan cipelve őt, ígyekezetében enyhén megfeszítve állát. Komolyan vette a dolgát, azonnal, amint beértek, egy járatot keresett, ami Szébériába visz. Már indult is volna, de a legközelebbi biztonsági őr az útját állta.
- Uram, a kutyát nem viheti! - Mutatott a mögöttük ugráló németjuhászra. Bucky letette Angelát az egyik padra.
- Bucsúzz el tőle! - Mondta a lánynak, aki szomorúan csillogó szemekkel nézett fel rá.
- Mi lessz vele, ha itt hagyjuk akkor meghal!
- Üzenek Stevenek, hogy majd jöjjön érte. Bucsúzz!
Sebastian, mintha értené miről van szó, orrát a vörös hajzuhatagba fúrta, megmaradt mancsát Angela vállára tette. Bundáján könnycseppek csorogtak végig.
- Nem lessz baj, nem lessz... - Hallotta fülében a suttogást, s adott egy utolsó, vígasztaló puszit nyelvével...

15 fejezet: Ahova a polip csápja nem ér el...

- Indulnunk kell!- Sürgette Bucky Angela, miközben beemelte a kocsiba. - Megtalálhatnak minket, akkor meg is halhatsz!
Betuszkolta Sebastiant is, majd maga is beült.
- Ha lehet ne mocorogj!
- Mert?- Kérdezte a lány.
- Mert fájni fog...
Angela tett egy kísérletet, tényleg fájt, nem is kicsit. Felnyőgött, miközben Bucky zavartalanúl folytatta.
Elmegyünk a legközelebbi repülőtérre, onnan pedig Szibériába. Európában biztonságosabb, oda talán nem ér el a polip csápja...
- Igen?
- Csak reménykedhetek.
Sebastian felmordult, majd összekucorodva mély álomba merült az ülésen. A férfi hátrafoldult Angelához.
- Javaslom, kövesd a példáját! - A lány ásítva engedelmeskedett, s csakhamar elnyomta az álom...

14. fejezet: A másik vörös...



Mindent érezni, többek között a fájdalmat is, de közben nem tehetsz semmit. Pocsék dolog.
Angela is pont így volt vele. Nem tehetett semmit. Az ájulás sötétségén keresztül figyelt mindenre, Sebastianra a balján, ahogy az arcát nyalogatja, Buckyt a balján, miközben a kezét szorongatja, közben könyörög, hogy meg ne haljon...
A lány, még ha csak a képzeletében is, de elmosolyodik. Megtört a jég közte és a társa között, igazi csapatot alkothatnak majd. Együtt szembe szállhatnak a Hydrával, hívhatják Stevet is, biztosan segít majd...
Újabb hangot hall, csaholást, a matrac benyomódik mellette, valami keményen a mellkasába tapos, pont oda, ahol egy sebet sejt.
A fájdalom kirántja az ájulásból, abból a kellemes álomból, amikor csak ő maga, nem kell semmivel sem foglalkoznia. Az egész teste sajog, torkán felszalad egy nyőgés, a kellemetlen érzés következtében.
Tekintete először egy kék szempárral találkozik. Buckyéi, aki épp fölé hajol. Az elmúlt pár óra kétségbeesése, ha csak egy pillanatra is, de elvonul lélektükreiből. Nem tudta mit csináljon Angellel, félelmet érzett, maga szerint felelősségel tartozik társa iránt.
Mint barát, aggódott érte. De csak mint barát, semmi több.
Mert szíve közben, titokban, egy másik vörösért dobogott...

13. fejezet: Megtaláltak...



Bucky felpattant, keze ügyébe tette kését, s fülelt. Egész testében megfszült, úgy állt ott mint egy szobor, bal kezét még mindíg Angela vállára nyomva, így az ágyon tartva őt. Sebastian is felkapta a fejét.
- Jönnek- szólt végül. - Itt vannak a földszinten, utánunk kérdezősködnek...
- És most mi lessz akkor?- Kérdezte a lány, immáron ő is kezében tartva fegyverét, a pisztolyát. Várakozóan nézett mesterére.
Bucky körbefordult, megpillantva így az ablakot.
- Kiugrunk!- Biccentett a fejével, Sebastian nyakörve után kapva, könnyedén felemelve a kutyát a földről.
- Gyere!- Nézett vissza még egy pillanatra, majd átlépte a küszöböt és eltűnt alatta.
Angela bólintott, kikapva az ágy alól a fegyveres táskát, az abalk felé lépve egyet, de ledermedt...
Meghallotta a lépteket, egyenesen a lépcsőházból. Pisztolyát készenlétbe állítva bekattintotta a tárat, s várt. Ha megmozdul, vagy bármien zajt csap lebuknak.
A világ mintha lelassult volna körülötte, érezte, szíve keményen dörömböl. Most mi lessz?
A másododperc tört része alatt törött be az ajtó, közben golyózápor zúdult rá, fegyverek hangos ropogása közepette. Odalentről mintha Bucky kiáltását hallotta volna.
Angelának még ideje sem volt arra, hogy fedezéket találjon, máris több lövedék csapódott a testébe, a vére átáztatta a fölsőjét. Kiáltani akart, de nem tudott, benne rekedt az összes levegő.
Homályosan érzékelte, az ablak felé botorkál, még az utolsó pillanatban bevillant elé a vörös, polipkaros koponya, s zuhanni kezdett...