11. fejezet: A Fényeskezű

A nap épp lement, lassan szállt a horizont alá, bearanyozva a nap végét. Kezdtek előjönni az éjszaka árnyékai.

A Levittownból kivezető út majdnem teljesen üres volt. De csak majdnem.

Egy ócska kis autó verte fel rajta a port, lomhán. Nem ment túl gyorsan, mert hát minek? Utasai nem siettek sehová.

Az autó vezetője, egy mogorva képű férfi, hanyagul fogta a kormányt, nem nézett oldalra, csak előre. Az anyósülésen a társa ült, hosszú vörös haját meglobogtatta a lehúzott ablakon bejövő szellő. Egy maszkot nézett a kezében.

Pár pillanattal később felnézett a férfira.

- James… ?

- Hm…

- Elolvastad az aktát?

Bucky levette a tekintetét az útról, aztán Angelára nézett.

- El.- Válaszol, de nem néz a lány szemébe.

- Mi volt benne?

Bucky szemét újra az útra szegezi.

- Hackerek szerezhették meg az adatokat, mert ezeket az információkat a Hydra a legvédettebb helyeken tárolja. Csak a főnökök férnek hozzá, szóval kiszivárogtatásról szó sem lehet.

Angela bólint.

- De tényleg mi volt benne?

Csak egy sóhajtás a válasz.

- Ha nem hát n…

- Az első igazi küldetésedről szólt.

Angela bólint, tovább nem igazán érdekli a dolog. Aztán újra kérdez.

- Nem volt benned semmi együttérzés a nő iránt?

James felhorkant.

- Ez meg hogy jön ide?- Kérdezi.

- Én például nem szívesen tettem… Szóval? - Angela merőn Buckyra néz.

- Nem.

- Vajon van olyan, hogy valakiből kivesznek az érzések?

Bucky újra nem az útra figyel, hanem Angelűát nézi, tekintete dühös, rémisztő és sötét. Mint két haragos tenger.

Angela állja a tekintetét, nem riad vissza tőle.

- Van. - Köpik oda neki a választ.

- Nagyon remélem, hogy nem egy ilyen ember ül mellettem!- Felesel a lány.

Bucky már egyáltalán nem az útra figyel, hanem valami frappáns válaszon töri a fejét. Testében tobzódik a düh, a keserűség… és a fájdalom. Fáj neki amit Angela mond róla. Igaza lenne? Abnormálisnak érzi a benne felmerülő gondolatokat. De akkor is… valami azért csak maradt benne, ami érzésekre készteti? Ő csak meg akar felelni neki…

Angel hirtelen felsikít.

Bucky oldalra kapja a kormányt, de már túl későn. A kocsi pörögni kezd, lecsúszik az út melletti fűre, ami egy kicsit vizes szóval mennek még pár métert. Puffanás és egy nyüszítés hallatszik.

Bucky visszanyeri higgadtságát, a kormányt elfordítja, közben a fékbe tapos. Megállnak.

Angel rögtön kipattan a kocsiból, nem zavarja a fején lévő seb, és oda szalad ahol a puffanást hallották. Bucky egy pár pillanatig feszült testtel ül, kapkodó lélegzetét próbálja szabályozni, de aztán a lány után indul.

Mire odaér, Angela valami szőrös kupac mellett térdel, és azt simogatja. Sőt, a kupac nem kupac, hanem kutya. Egy fiatal németjuhász kutya fekszik a fűben, panaszosan sír, bal lába petyhüdten lóg. Tekintetéből ijedséget lehet kiolvasni.

Angela könnyáztatta tekintettel néz fel Buckyra.

- El kell vinnünk valahova, ahol meggyógyítják a lábát. Teljesen eltört amikor nekiment az autó.- Szipogja.

Buckyt nem érdekli a kutya, de Angela annál inkább. A homlokán lévő sebből vér szivárog.

- Nem érdekel a kutya, megsérültél- mondja.

Angela a fejét rázza.

- Én jól vagyok, viszont neki segí…

- Nem visszük magunkkal, hátráltat minket.- Bucky felhúzza a lányt a földről, az viszont kitépi magát a kezéből.

- Kérlek…

- Nem!- Angela hátralép egyet a kemény hangnemtől, de aztán megkeményedik a tekintete.

- Kegyetlen vagy!- Kiabálja. - Kőszívű, rideg mint a tél maga!

Buckynak elege van, megfogja Angelát és elhúzza.

Amilyen gyorsan lehet elhajtanak.

Este egy hotelban szállnak meg.

Angela nem szól Buckyhoz, csak lezuhanyzik és ágyba bújik. Még a tekintetét sem veti rá.

Buckyt ez bántja. Nem tudja mért de bántja.

Mikor a lány elaludt, feláll és távozik.

Az este csöndjét egy kutya panaszos sírása veri fel. Egyedül van, fél, fáj mindene. Kiszolgáltatottnak érzi magát, nem tud mozdulni. A Kedves elment, elvitte a Fényeskezű. Pedig a Kedves nagyon jól bánt vele.

Hirtelen lépteket hall. Megpróbál elkúszni de már késő. Egy kezet érez a fején.

- Gyere pajtás, valaki nagyon aggódik érted.

A kutya felnéz, barna szemét az emberre mereszti.

A Feényeskezű az…



 



10. fejezet: Bevetésen...

 

Az akció napja...
 Angela első közös, emlékezetes bevetése Buckyval. Szó szerint...

A célszemély a Sycamore Ln-en lakik, de a gyilkosság maga a Valley Roadon történt, gyanúsan közel a rendőrséghez. A hölgy rosszul tette, hogy elköltözött a biztonságot adó közelükből.

Bucky ma kibontotta azt a nagy táskát, amiben a fegyvereinket csempésztek el idáig.

Reggel egy térkép fölött beszélték meg terveiket a betöréssel kapcsolatban:

- Jó lenne hátulról bemenni a házba- javasolta Angela Buckynak, aki csak mogorván bámult maga elé, és késeket egyensúlyozott az ujján.

- Nem tudunk hátulról menni, a másik utcában lévő házból észrevesznek minket- jelentette ki határozottan.

- Akkor honnan megyünk be?

- Elölről.

A lány meglepődött.

- Onnan még észrevehetőbbek vagyunk!- Tiltakozott.

- Nem, ha úgy megyünk be, mintha bejáratosak lennénk.- Bucky felmutatott egy kulcsot.

- Honnan szerezted?- Angela elvette tőle a kincset érő tárgyat, és tüzetesen megvizsgálta.

- A hölgy a lábtörlő alatt tartotta, nyilván a takarítónak meg a rokonoknak volt fenntartva. Csak el kellett vinnem, hogy lemásoltassam.

Angela összeráncolt homlokkal nézett fel rá.

- Nem vettek észre?- Kérdezte.

-Nem.

A délután és az este a fegyverek összeválogatásával és  felszerelésével telt.

Bucky nem vitt mást, csak két pengét meg egy pisztolyt, amit könnyedén a hátára csatolhatott. Elhozta még magával a bevetésekre használt ruháját, és a maszkját, hogy még véletlenül se ismerhessék fel.

Angela a combtokot választotta és néhány kisebb fegyvert. Fekete ruhát vett, arcát egy sállal takarta.

Késő este indultak el a kocsival, mikor már a város nagy része már aludt.

A házba való bejutás könnyű volt, Bucky kulcsa tökéletesen illeszkedett a zárba, de amint beértek szembetalálták magukat egy dühös kutyával.

Vicsorgott és morgott, ugatni azonban nem kezdett, ám a következő pillanatban Bucky acélkezének ugrott. Mikor szája összecsattant volna a kar csuklóján, fogai kitörtek és helyükből folyni kezdett a vér.

Buckyt nem lepte meg a dolog, és egy fejre mért hatalmas ütéssel a sarokba dobta a kutyát, s az már többé nem nyikkant meg.

Mindez másodpercek alatt, tökéletes csendben történt.

Miután Bucky végzett Angela kezébe nyomta az egyik kését, és az emeletre aztán a konyha irányába mutatott. A lány bólintott, aztán elvette a fegyvert és megindult felfele a lépcsőn.

Mikor felért, rövid folyosón találta magát, ahonnan négy szoba nyílt. Megállt hallgatózni, és rövid idő múlva az egyik ajtó mögül szuszogást hallott.

Halkan elkezdett lépdelni a kilincs irányába, majd mikor odaért, lenyomta azt. A helységben teljesen sötét volt, de a hangok alapján megtalálta az ágyat. Nem szuszogást hallott az előbb, eszélt rá, hanem sírást. A hölgy meghalotta őket, és félelmében sírni kezdett.

Mivel Angela szeme hozzászokott a sötéthez, ellenőrizni tudta, hogy van e a közelben telefon. Nem volt. Szóval a rendőrséget nem értesítette senki sem.

Tovább osont, készenlétben tartva a fegyverét. Mikor a cipője orra hozzáért az ágyhoz megállt. Kést tartó kezét a hölgy torkához tartotta.

- Nem esik bántódása ha nem hívja a hatóságokat, és szépen lejön velem a földszintre.- Suttogta a fülébe.

A hölgy engedelmeskedett és lassan kikelt az ágyból, Angela keze közben simán követte a torka mozgását.

- Most indulás lefelé- vezényelt.

Simán levezette a földszintre, és bevitte a konyhába. Hamarabb észrevette a sarokban ülő alakot mint Angela maga.

- Kik maguk?- Kezdett nyöszörögni a túsz, mire a lány szorosabban nyomta a torkához a kést.

Bucky felállt a sarokban álló székről és odajött hozzájuk. Belehajolt a hölgy arcába.

- Megismer?- Kérdezte tőle.

A hölgy rázta a fejét, mire a férfi szája megrándult. 

Odafordult a konyhaasztal felé, és felvette az azon pihenő maszkot. Odatartotta a hölgynek.

Az pár másodpercig csöndben bámulta rémálmainak tárgyát, aztán majdnem sikított volna, de Bucky befogta a száját.

- Már ismer?- Kérdezte ijesztően ádáz tekintettel.

- Nyugodjon meg!- Szólt Angela a túszra. Vergődni kezdett, és a penge mögül kis vércsíkok folytak. Végül jobbnak látta azt, ha lenyomja az egyik közeli székre.

Bucky az ölébe dobta a maszkot.

- Nem kérünk mást, minthogy elmondja, miért voltunk magánál amikor a mészárlás történt.- Parancsolta.- Nem kell a személyazonossága, sem a pénze. Ha beszél békén hagyjuk.

Aztán a lányra nézett.

- Angel. - Szólította a kódnevén.

Angela odaadta neki a kését, és elővettem a pisztolyát. Odanyomta a csövét a hölgy fejéhez. Az rögtön beszélni kezdett.

- A… A férjem mondta el… az utolsó lélegzetével…

- Tovább!- Sürgette.

- Egy… egy információ került a birtokába… Amit még informátorként szerzett… Valamilyen első küldetésről…

- Mivel kapcsolatos információ?-Kérdezte.

- A… A Tél Katonájával ka… Kapcsolatban…

Angela Buckyra néztett.

- Ez megmagyarázza azt, miért ölted meg azokat az embereket- mondta neki.

Aztán újra a hölgy felé fordult.

- Megvan az akta?

Bólogatott, ő meg elvette a fejétől a pisztolyt.

A sötétben tapogatózva egy kulcsos szekrény felé vette az irányt. Kinyitotta az egyik fiókot a ruhája ujjából előhúzott kulccsal, és egy fekete tárgyat meg papírokat vett elő. Óvatosan letette őket az asztalra.

Angela azonnal felkaptam a tárgyat. Nem fegyver, mint hitte, hanem maszk volt.

- Mi ez?- Kérdezte.

- Maga hagyta el azon a napon- válaszolt a hölgy.

Kezébe vette a Tél Katona maszkot is, és összehasonlította a kettőt. Mintha az egyik a másik női mintája lett volna.

Mikor visszanézett a hölgyre, az épp Buckyt figyelte aki az aktákat olvasta. Katona társa aztán felé fordult.

- Angel, mehetünk. Nincs itt már dolgunk.- Aztán visszafordult a hölgyhöz. - Erről nem szólhat senkinek, ha viszont nem engedelmeskedik ennek a parancsnak, tudni fogom…

Azzal intett Angelénak, hogy menjen ki, Bucky pedig ment utána, a meglepett hölgyet pedig egyedül hagyták a házban…



JAVÍTOTT VÁLTOZAT!

9.fejezet: Hamis bűnözővel a városon át...

- Pár perc van még hátra- közölte Angela Buckyval az órájára nézve. Ő azonban tudomást sem véve róla, egy térképet nézegetett. Végig, az egész úton.

- Bemagolod az egész város térképét? - Kérdezte tőle.

- Igen- válaszolt teljesen komolyan.

- És mit fogunk először csinálni?

Bucky Angelára pillantott a szeme sarkából.

- Kocsit szerzünk. Büdös ez a busz.

Ebben legalább igaza volt, hiszen egy régi, illatosító szerektől teljesen mentes járgányt fogtak ki. Az utazás így eléggé kényelmetlenné vált.

Bucky folytatta.

- A kocsit a 3195 Hempstead Tpke-ről szerezzük meg. Fordokat árulnak, megszerzünk egyet. Ha onnan nem sikerül a 3300 Hempstead Tpken lévő benzinkúttól lopunk valamit ami majd elvisz minket valahogy. Utána szükségünk lesz néhány készülékre amivel tartani tudjuk a kapcsolatot. 3601 Hempstead Tpke, csak aztán keresünk egy boltot és szállást.

Angela meglepődött, hogy Buckynak ilyen pontos terve van. Ezt vajon a beépített rendszerének köszönheti?

- Pontos terv- bólogatott elismerően.

A busz még pár percig vitte őket, aztán megállt. Gyalog mentek tovább. Bucky ügyesen elnavigálta őket a Levittown Fordig, ahol az autónkat kívánták megszerezni. Tervük azonban kudarcba fulladt, ugyanis a vártnál több biztonsági kamerával találkoztak.

A benzinkút mögött azonban találtak egy kicsi elhagyatott autót. Nem volt túl jó állapotban, de a lényeg az, hogy ment, és be tudták indítani. Bucky vezetett, aztán egyedül ment be két telefonért a Best Buyba. Mikor kijött két ócska mobilt tartott a kezében.

Aztán boltba mentek, természetesen nagyon vigyázniuk kellett arra, hogy nehogy lebukjanak. Főleg Bucky miatt. A támadás után biztos nyilvántartásba vette a rendőrség. Viszont a civil ruhás álcázás nem igazán ment neki, Angela úgy gondolta, mint Tél Katonája, csak a maszkot szokhatta meg. Ezért Ő szerzett neki ruhákat egy közeli boltból. Piros fölső, barna kapucnis pulcsi és baseball sapka. Nem hagyhatta el a kesztyűket sem. Közben magának is vásárolt néhány ruhát, leginkább olyanokat, amik fednek valamit az arcoból. Bevásárlásuk gondtalanúl ment.  

Szállást a Valley Roadon találtak, kibéreltek egy kis házat, ahol kényelmesen elfértek. Mikor beléptek az ajtón, Bucky dühösen tépte le magáról a kesztyűket.

- Ezek meg minek kellettek?!- Kérdezte dühösen.

- Hogy nehogy meglássák a kezedet. - Válaszolta Angela nyugodtan. - Félnének tőled- sóhajtott.- Hívnák a rendőrséget, nem kockáztathatjuk, hogy megöljenek.

Bucky lehuppant az ágyra és morcosan maga elé nézett. 

Tudta, hogy Angelának igaza van…

Remélem a Civil War fanok felfigyeltek Bucky ruhájára... Ismerős, nem? :))



JAVÍTOTT VÁLTOZAT!